Egy kis elmélkedés.
Vajon mi lenne a rosszabb, ha a hangomat veszíteném el vagy a szaglásomat?
Elég sokat beszélek (ööö…. folyamatosan:), de arra jutottam, hogy az illatérzékelés elveszítése lenne sokkal sokkal rosszabb.
Amit a hangom segítségével kommunikálok azt le lehet írni, el lehet mutogatni (bár beszélni lényegesen más és jobb), de az illat, szag és az azzal együtt járó ízérzékelés fájdalmasabb lenne. Nekem aromaterapeutának különösen. De ettől függetlenül is.
Az orrunk, a szaglásunk ugyanis megvéd minket, mert a rossz szagok és a jó illatok is tudat alatt jutnak be az agyba és reagálunk azonnal… valahogy. A kellemes illatnál tovább szaglászunk, a rossz illatnál pedig “menekülünk”. Vagy csak befogjuk az orrunkat, vagy szó szerint jelzi a veszélyt (például gázszag).
Másrészt ugye az ízeket sem éreznénk étkezéskor. Szerintem többen jártunk már így ideiglenesen egy komolyabb megfázásnál és nagyon nem élvezetes úgy enni egy ínycsiklandó ételt, hogy látom, mennyire gyönyörű, tudom, hogy finom, de nem érzem sem az ízét, sem az illatát… 🙁
Te mit gondolsz erről?
Illatos napot!
Fanni